Ha kitűzöl egy célt és eléred, ünnepelsz! Ha komoly erőfeszítésed van benne, akkor még jobban megérdemled a sikert! De mi a helyzet akkor, ha idő előtt érsz el oda, ahova terveztél? Mit csinálj akkor, ha elérted, és nem tudod merre tovább?

Legutóbb írtam nektek az egyik legkomolyabb erőpróbámról, amikor az 5i50 Budapest triatlonversenyre készülve annak a két nagyobb részét meg tudtam csinálni egyben. Sikerült, büszke voltam, és megvallom nektek, kicsit elégedett is! Sokat gondolkodtam a dolgon és arra jutottam, hogy – miután az úszás nekem a három ág legkönnyebbike – azt hiszem, ma meg tudnám csinálni a nagy megmérettetésemet, az 5i50 Budapest versenyt! Ez szuper hír. És akkor most mi legyen, hogyan tovább, amikor a nagy napig van még hátra három és fél hónap?

A kitűzött cél

Amellett, hogy nagyon örültem, hogy nem kis erőfeszítéssel sikerült a bringa, futás páros, kicsit el is gondolkodtam. A kitűzött célom tavaly december magasságában az volt, hogy meg tudjam csinálni az 5i50-et. Ehhez kellett fogyni és sokat edzeni. Ezek megvoltak, fogytam csaknem tíz kilót, edzettem átlagban heti négyszer, formálódott a testem, erősödtem, futottam, bringáztam, úsztam, csináltam mindent, amire szükség volt. A gondom az, hogy mára kicsit azt hiszem, hogy megelégedtem. Megelégedtem azzal, hogy meg tudnám csinálni akár ma. De miért is ne legyek ezzel elégedett, ha ez volt a cél? Hamarabb sikerült elérni? Hurrá! De akkor most hogyan tovább?

Sehol sem tartok!

Jelen cikk apropója, mint pár korábbié is, edzőmmel, Szakács Ottóval történt diskurzusom volt. Örült, hogy meg tudtam csinálni a bringa, futás párost, de éreztem, hogy nincs minden rendben. Ő nem volt elégedett, és ahogy beszélgettünk, nekem is egyértelművé vált sok minden. Igen, letekertem, de tizenhét kilométer/órás sebességgel. Igen, lefutottam, de 7:39 perc alatt tettem meg egy kilométert. Ezek az adatok nagyon gyengék ám! Igen, megcsináltam, de lehetne jobban is, sőt!

Újratervezés!

A lényeg, azt hiszem, hogy a fejemben tűzzek ki egy új célt magam elé! Felejtsem el, hogy szuper a tíz kilós fogyás, ha van még rajtam még tíz feleslegként! Felejtsem el, hogy büszkévé tesz, hogy egyáltalán le tudok futni tíz kilométert, legyen ez az alap! A kiindulópont a lényeg! Ne a tavaly decemberhez viszonyítsak, hanem a mához vagy a tegnaphoz! Erről a szintről kell elmozdulni és eredményt elérni. Most már nem a távval, hanem az időkkel kell versenyezni!

Kis lépésekben haladok!

Úgy döntöttem, hogy apró lépcsőfokokat teszek első körben, aztán meglátjuk. Emellett azt találtam ki, hogy leírom nektek a célokat, hogy számonkérhető legyek. Íme!

Szeretnék egy hónap alatt négy kilót fogyni! Most kilencvenhárom vagyok, négy hét múlva nyolcvankilenc leszek! (Nem is emlékszem, mikor voltam utoljára kilencven kilogramm alatt!)

Szeretnék először a futásban javulni: jelenleg átlagban rövid távon, öt kilométeren, hét perc körüli kilométereket futok. Négy héten belül szeretnék ezen a távon átlagban 6:35 perc alatt futni egy kilométert!

Hú, leírtam, most már kutyakötelesség megcsinálni! Rajta leszek, szorítsatok!