Ha elérnél egy célt, akkor jó esetben logikusan felépített, átgondolt terved van arra, hogy milyen lépések kellenek hozzá. No, igen, hacsak a szív nem szól bele!

Ahhoz, hogy a júliusi 5i50 Budapest triatlonversenyen elért eredményeimet túlszárnyaljam, összeállítottam a tervem! Heti négy-öt edzés, két „házi 5i50” megmérettetés, étkezés és testsúly optimalizálása, és így tovább. A tervet tartom, de sokszor vinne tovább még-még a szívem!

Félmaraton, avagy a legkomolyabb szirénem

Ahogy jöttünk ki a nyárból, egyre több futóversenyt rendeztek félmaratoni távokkal. Annó olvastam, hogy az 5i50 verseny nagyságrendileg olyan terhelést jelent a szervezetnek, mint egy huszonegy kilométeres futás. Emiatt elég gyakran piszkálja a dolog a fantáziám, és nagyon szeretnék megpróbálni egy ilyen távot! A gondom, hogy így is vannak gondjaim a térdemmel, ami kérdés, hogy bírná-e? A másik eset, hogy le tudom futni, de utána heteket, rosszabb esetben hónapokat kell kihagynom az edzésekből, mert nem bírok lábra állni. Utóbbi ugye veszélyeztetné a nyári célokat, gyakorlatilag elérhetetlenné téve azokat. Muszáj az észnek győznie a szív felett!

Kell a logika a hétköznapokban is!

Ugyanez vonatkozik kicsiben az előző hetemre is. Nem vagyok gyakran beteg, általában évente egy-két alkalommal van megfázásom, lázas többévente vagyok csak, de múlt héten sikerült beszednem egy klasszikus orrfolyós, köhögős, slejmes kórt. Nem voltam jól, de nem haltam bele. Minden nap azon gondolkodtam, hogy csak elmegyek az aktuális futásra, vagy edzésre, két-három nap után már nagyon hiányzott, de szerencsére volt annyi eszem, hogy legyőzzem a szív hívását! Ha betegen elmegyek futni, abból persze komolyabb megfázás lesz, és lehet, hogy nem egy, hanem több hetet kellene kihagynom, így jobb, ha nyugton maradok pár napot, és egészségesen térek vissza!

Nem könnyű a dolog, de valahogy olyan ez, mint amikor egy-egy kihívás, vagy komolyabb edzésen megpróbálod legyőzni magad! Nem állítom, hogy minden esetben az észnek kell győznie a szív felett, de hogy ez nem egy könnyű harc, az biztos!

Remélem a következő háromszázhatvanöt napra letudtam a betegséget, és egyszer, talán 2017-ben az 5i50 után belesek egy félmaratonra is! Bízunk benne, de most a triatlon az első, és persze a december 17-e!