A kezdőként, mondhatnám amatőrként, laikusként megcélzott 5i50 Budapest versenynek három része van: úszás, kerékpározás és futás. Rájöttem, hogy mielőtt ezekre helyezem a hangsúlyt, két igazi ellenségem van, akiket le kell győznöm: az állóképességem, illetve annak hiánya, illetve a testsúlyom!

A kezdetekről szóló cikk óta voltam már edzeni. Berlin, szitáló eső, Párizs, erős szél, de az elhatározás tart. Én ilyen tervezgetős típus vagyok, így sokat gondolkodtam, hogyan is építsem fel ezt a felkészülést a versenyre, és alapvető megállapításokra jöttem rá.

Az állóképesség a kulcs

Másfél kilométert leúszni volt vízilabdásként (gyerekként ugyan), nem lehet gond. Negyven kilométert letekerni? Hát nem tudom, egyszer tekertem néhány éve nulla felkészüléssel tizenötöt, ha edzek, nem lehet gond. Tíz kilométer futás? Megvolt a fele idén a BEFITRUN-on, készüléssel, nem vészes táv.

No igen, de ezeket egyszerre kell megcsinálni, egy napon (egy délelőttön pontosabban!), egymás után. Megkértem az ahhoz értőket, hogy egy körülbelüli becslést csináljanak nekem, és kiderült, hogy a teljes program három és fél-négy óra között lesz! Négy óra! Az egy fél munkanap! Ha őszinte akarok lenni, itt egy kicsit elbizonytalanodtam, de már a zsebemben volt az ajándékba kapott nevezés, így tudjátok, nincs választás.

Miután ilyen „röpke” erőpróbát sikerült megálmodni, arra jöttem rá, hogy ez nem(csak) arról szól, hogy jól úszol-e, tudsz-e hosszú távon tempóban tekerni, vagy épp le tudsz-e futni tíz kilométert, hanem arról, hogy ezt az egészet összességében bírod-e. Ez pedig nem más, mint az állóképesség. Hogy úgy általában edzett vagy-e, kitartó vagy-e, és nem utolsó sorban le tudod-e magad győzni, ha kell? Már pedig kelleni fog!

Az ősellenségem

Ahhoz, hogy az állóképességem fejlődjön, sokat kell edzeni, mozogni. Az viszont nagyon nem mindegy, mekkora súlyt mozgatsz meg egy-egy edzésen! No nem a súlyzókra gondolok, hanem a saját súlyomra. Az az elkeserítő, hogy több helyen is megnéztem, mert nem hittem a szememnek, de a meglévő magasságomhoz (vagy alacsonyságomhoz), 175 centiméterhez nagyságrendileg hetven kilogrammos testtömeg az ajánlott.

Ilyenkor mindig próbál az ember, jómagam is, kicsit bűvészkedni: jó, hetven kiló, de biztos csak azoknak, akik ilyen „egyszálbél” gyerekek. Azért rajtam van izom is… Így kikalkuláltam magamnak mondjuk nyolcvan kilogrammos ideális tömeget. Jelenleg ez a számom 94,9, azaz tizenöttel több, amit feleslegesen cipelek nap mint nap, és ami komoly akadályt, de minimum komoly nehezítést okoz a célom elérésében.

Nálam ez már régi probléma, amióta abbahagytam a versenysportot. Folyamatos diéták (nem fogyókúra, az csajos), jobb testalkat, majd visszaszedés, ismerik sokan, a „jojó effektus”. Kaptam az edzőteremben és máshol korábban is étrendeket. Hát igen, ha az azokon szereplő dolgokat enném, tuti lefogynék, de hogy életem végig salátát egyek sovány natúr csirkével, azt nem látom magam előtt. Most azt terveztem el, hogy az ételadagokat próbálom kis (vagy kicsit nagyobb) mértékben csökkenteni és meglátjuk mit hoz ez az edzések mellett.

Sejtettem, hogy lesznek kihívások a versenyig is bőven, íme az első: tartsd meg a kitalált mennyiségcsökkentést a kajáláskor, mindezt karácsonykor és a két ünnep közötti rokonlátogatásokon. Hm, meglátjuk, reméljük…

Hamarosan jelentkezem újra egy kis edzésbeszámolóval, addig is mindenkinek boldog új évet kívánok! Egyetek helyettem is sok sütit!