Bármit el lehet érni, csak akarni kell! Mindenki képes emberfeletti teljesítményre, kitartás kérdése! Na, persze, ez volt a marketing szöveg, ettől még úgy érzem, kicsit magasra tettem a lécet… Nem baj, 5i50, jövök!

Az idei év tavaszán jártunk, amikor olvastam róla, hogy van egy BEFiTRUN nevű futóverseny, ahol öt kilométeres távot kell lefutni, és szeretettel várják a túlsúlyos futókat, sőt, többségben ok lesznek ezen a futáson jelen.

Na, ezt nekem találták ki – gondoltam. Edzettem rá körülbelül másfél hónapot, de azt tudnotok kell, hogy a futás nem az én sportom. Vízilabdáztam gyerekként, illetve sokat fociztam, de kellett, hogy labda legyen a képben. Most, harminchárom évesen változtassak, nem kell labda? Hát jó, próbáljuk meg -gondoltam. Eljött a nagy nap és majd elpusztulva, túl gyorsan futva, 32:32 perces idővel célba értem.

Ekkor jött az a bizonyos endorfin-löket, és úgy döntöttem, merek nagyot álmodni, csak meg kellene próbálni az általam csak „kis IRONMAN”-nek becézett, de annyira azért nem is kicsi, 5i50 versenyt. Ez ugye másfél kilométer úszás, negyven kilométer bringa és tíz kilométer futás. Gondoltam, ez nem is lenne rossz, csak a gond ott kezdődött, hogy „rossz embernek” mondtam el a tervem, és megkaptam ajándékba a nevezést. Ettől kezdve viszont már kutyakötelességem megcsinálni. Úgyhogy Béla készül…

Miért is félek kicsit?

Nem vagyok az az atletikus alkat, a súlyom jelenleg 94,9 kilogramm (reggeli után, felöltözve!) és mindezen tömeg mindössze százhetvenöt centiméteren oszlik el. A gyerekkori sportmúltat nem nagyon hoznám elő, nem tegnap volt, de legalább kitartó vagyok. Legalábbis bízom benne.

Miért nem kell félnem?

Az 5i50 Budapest 2016. július 31-én lesz, azaz van rá hét hónap felkészülni. Csak tudatosan és persze komoly akarattal kell ezt megtenni. Mindig is a csapatsportokat kedveltem elsősorban, úgy nekem mindent könnyebb átvészelni, így erről a hét hónapról folyamatosan beszámolok majd itt, hátha többen is kedvet kaptok, és találkozunk az 5i50 rajtjánál.

Valahogy úgy érzem, hogy ezt a cikket megírni volt a legkönnyebb lépés ezen az úton. De előre nem izgulunk! Hamarosan újra írok, addigra néhány edzésen túl leszek már, ha minden igaz…