Kitűztem magam elé két új lépcsőfokot korábban, mint a futótempó növelése és a testsúly csökkentése. Sőt, tettem nektek ígéretet, magamnak fogadalmat, hogy beszámolok az új célok eléréséről. Hát, íme, itt az igazság és a beszámolás pillanata!

Szedem a lábam!

A részcélom az volt, hogy próbáljam meg a korábbi hétperces kilométerenkénti tempómat leszorítani 6:35 perc alá. A múltkori cikkemben írtam, hogy megtudtam, hogyan is kellene gyorsítani a futást, kipróbáltam és sikerült! Az alábbiakat futottam mostanság:

Összességében alakul a dolog, remélem a percek íve megmarad, ha még tovább növelem a távot!

Súlyos kérdés!

A fogyás kapcsán a kezdeti lendületem az étkezési reformra valamelyest csökkent, ha őszinte szeretnék lenni, de próbálok visszafogottan enni. Fontos megtalálni az egyensúlyt, hogy legyen is energiám az edzésekhez, de közben ne egyek túl sokat. Ezt az arányt tökéletesen még nem sikerült megtalálni, de rajta vagyok! Jöjjenek a számok, mert ígértem: a fogadalom időpontjában kilencvenhárom kilogramm voltam, a kitűzött részcél nyolcvankilenc volt. Ezt nem sikerült sajnos elérnem, de két kilogrammtól azért sikerült megszabadulni, így most a kilencvenegyesek csapatát erősítem (vagy inkább gyengítem).

Abban bízom, hogy ha tartom a visszafogott bevitelt és a sok mozgást, meglesz az eredménye. Reméljük!

Üde színfolt!

Történt egy újdonság velem a napokban! Lementem saját testsúlyos edzésre, korábban értem le a szokottnál, bemelegítettem és még mindig volt pár perc a kezdésig. Ott volt a kötél, gondoltam egyet és megpróbáltam felmászni rá. Legnagyobb megdöbbenésemre sikerült! Ilyenre tizenhét éves korom óta nem volt példa! Úgy döntöttem, hogy minden edzés előtt, bemelegítés után felmászom ezentúl! Öröm és boldogság volt a pillanat, csak nem tűnik el nyomtalanul az a négy-öt hónap, amin túl vagyok! Főleg, ha leadok még pár kilót, ugye…