A múlt heti egyperces megállást követően a héten folytattam az edzéseket, köztük egy kilenc kilométeres futással. Utóbbinál több újdonságot is felfedeztem, amivel könnyebb a történet, illetve gyorsít is a tempón! Íme!

Ahogy azt korábban megfogadtam nektek, megpróbálom 6:35 perces kilométerenkénti átlag alá szorítani a futásom idejét. Eddig öt kilométertől lépésről lépésre haladva sikerült megtenni, az előző héten pedig már a kilences volt a cél. Boldogan jelentem, hogy átlagosan 6:25 perces egységtávokkal idővel sikerült megoldani a távot! Ez a számomra szuper eredmény több újdonság összetevőjeként valósult meg!

Bemelegítés a bemelegítés előtt?

Labdarúgóedzőként is dolgozom, van egy tündéri gyerekcsapatom és egy szuper női focicsapatom. A kicsiknél általában valami labda nélküli játékkal melegítünk, mint fogó vagy hasonló, a csajoknál pedig az alapos átforgatás előtt pár perces futással hangolódunk a tréningre. Emiatt is a fejemben a kocogás a bemelegítés része, így eddig ilyet nem csináltam a futás előtt. Minden tréning előtt átmozgatom magam alaposan, de a futásnál ez eddig kimaradt.

Kicsit tartottam a kilenc kilométertől, lehet ezért, de ezúttal bemelegítettem. Azt kell mondjam, hogy teljesen más volt az egész mozgásom felépítése, ami a köridőkben is látszott. Nem csak gyorsabban futottam, de talán kicsit könnyebben is ment, mint korábban! Ezentúl mindig melegítek, az biztos!

Görcsös, vállas problémák

Amikor a saját testsúlyos tréningekre járok, gyakran csinálunk úgy nevezett féltérdes sprintet. Ez olyan, mint a magas térdemelés, csak nem húzod fel a lábad annyira, viszont egy sprint tempójában kell kapkodni őket. Itt kötelező, hogy a karjaink is mozogjanak, a felkar és az alkar derékszöget zár be, a teljes kar ebben a pozícióban mozog előre és hátra teljes ívben. A dolog nyilván az optimális futótechnikából ered, de ezt eddig nem raktam össze. Elkezdtem így futni, tudatosan figyelve arra, hogy a karjaim is így mozogjanak.

A kép akkor lett teljes, amikor a vállaimra is odafigyeltem. Előző nap válledzésem volt, azaz volt némi izomlázam is a testtájon, így könnyebben vettem észre, hogy úgy futok, hogy felhúzom a vállaimat, kicsit görcsös pozícióban tartva őket. Miután az előző napi tréning miatt fájt, így megpróbáltam ellazítani és leengedni a vállaimat az eredeti helyükre, és láss csodát, nagy változás történt! Amikor ezt megtettem és a karjaimat is mozgattam rendesen, úgy éreztem, hogy a futás nem is (annyira) nehéz! Sokkal lazább lettem, sőt pár percre még élvezni is kezdtem a futást. Erre eddig nem volt példa, csak a befejezés utáni eufória volt minden esetben jellemző!

IRONMAN sapi!

A negyedik újdonság az volt, hogy sapkában futottam. Futósapiban, amit az 5i50 Budapest regisztrációjakor kaptam. Napszúrás ellen tökéletes, de nem hiszem, hogy ez a tempót befolyásolta volna. Ettől még jövő héten is felveszem, az tuti, a bevált recepten ugye ne változtass!

Bízom benne, hogy a fentiekkel a tíz kilométer is menni fog, sőt talán még jól is sikerül, írok majd róla! Még egy utolsó gondolat: később, mint szerettem volna, de sikerült tizenéves korom óta először kilencven kilogramm alá menni a testsúlyomnak! Csak örülök, ennyi!