Nemrég elém került az alábbi két fotó. Tavaly készült, amikor a BEFiTRUN futáson indultam el, illetve annak a céljánál. Ahogy a képen látszik, pont úgy is éreztem magam akkor: euforikus hangulatban, de totálisan kimerülve!

Szokás mondani, hogy hol kellett volna még vennem a levegőt, na, akkor még az is kevés volt. Most ugrik a majom a vízbe, mert akkor csak öt (!) kilométer volt a mára élményfutássá változott BEFiTRUN. Öt kilométer után ennyire végem volt, azért nem semmi!

Nem kell aggódnom, mert a mostani edzéseimen és futásaim után is ugyanilyen vagy rosszabb fejet vágok, csak azt látnom kell, hogy már nem akkora táv lefutásától, mint tavaly! A jó hír a múlt hétről például, hogy sikerült lefutnom a tíz kilométeres távomat! No, ebben nem ez önmagában a jó hír, hanem, hogy sikerült térdfájdalom nélkül megtennem mindezt. Lassan mentem, a teljes idő 1:08:57 óra, 6:53 perces kilométerekkel, de a lényeg: nem volt fájdalom! Ennek nagyon örültem.

Bringával is egyre többet megyek, heti háromszor tartok edzést, ebből eddig kétszer, ettől a héttől már mindhárom alkalommal kerékpárral megyek. Oda nyolc kilométer, nem meglepő módon vissza is, azaz nem sok, de mégis két keréken teszem meg. A hétvégén tekertem egy „hosszabbat” is, Óbudára mentem ki Csillaghegyről, ez 20,39 kilométer, amit 58:53 perc alatt tettem meg. A dologban a szép, hogy nem igazán fáradtam el! Talán nem rossz kilátás! Bízunk benne!

Három hetem van a versenyig, ebből egy hét erősítés, egy hét kondíciónövelés a terv, majd a versenyt megelőző héten pihentető, átmozgató tréningek várnak rám. Kíváncsian várom, és meg kell mondjam nektek őszintén, a múlt heti „tele a pelenka” után, egyre izgatottabb és elszántabb vagyok! Meglátjuk mire lesz elég!

Zárásként mutatok két videót, amiből könnyen látható, hogy az edzőterem lépcsője is már az fitneszterem része, azaz ott is lehet mindenféle érdekeset csinálni!