Akármennyire is elszánt vagyok, más dolog egy két hét múlva esedékes versenyre készülni, mint tizenegy hónapra előre tervezni. Nem baj emiatt, ha van egy kis pocak, vagy épp a popsi nem elég formás! Miért? Ezért!

A következő 5i50 triatlonverseny várhatóan jövő év július-augusztus hónapokban lesz, így nagyságrendileg tizenegy hónap felkészülés vár még rám. Ez eléggé hosszú idő, ezért is álmodtam meg „házi 5i50 versenyeket” önmagamnak decemberre és március-április hónapok egyikére. Az év végi megmérettetésem esetében is körülbelül négy hónapot várakozó, folyamatosan, lankadatlan lelkesedéssel tréningező Bélára van szükségem ahhoz, hogy sikerüljön (kis) szintet lépni!

A négy hónap is sok azért, nem?

De ez nem is olyan könnyű, úgy érzem. A heti három saját testsúlyos edzésem fix, emellett kell eljárnom futni, úszni, és minél többet bringázni. A rögzített edzésidőpontok melletti mozgásokhoz nem egyszer kell lelkierő, hogy rávegyem magam, hogy elinduljak, plusz azért persze sakkozni is szükséges a munka, család, regeneráció triumvirátusban is.

Kell egy kis plusz motiváció is!

Ebben a nem könnyű helyzetben nem árt valami plusz motiváció, hogy legyen több tréning, és nem mellékesen az étkezésnél se engedjem el magam! Emiatt most azt gondolom, lehet nem baj, hogy van még bőven pocakom, amiből lehet lefaragni, legyen ez is cél! Alapvetően nem tulajdonítok nagy jelentőséget a kinézet dolognak, de azért őszintén megmondom, jól esik, ha rég nem látott ismerősöknek feltűnik a mínusz tízen pár kilogramm, amitől az elmúlt egy évben megszabadultam. A plusz motiváció pedig legyen az a tízes, ami még fent van rajtam!

Bízom benne, hogy ezt is hozzácsapva az amúgy sem kis, eltervezett „csomagomhoz”, elég lesz a folyamatos felkészüléshez kajástúl, tréningestül, aztán majd elválik, meddig, hova jutok! Reménykedünk!