Kell egy kis változatosság, el kell kerülni a monotóniát, mert annál nagyobb motivációrombolót nem ismerek. Remélem időben léptem, ki kellett szakadnom a mókuskerékből!

Ha egy akkora megmérettetésre készülsz, mint az 5i50 Budapest, akkor folyamatosan kell dolgozni a sikerért, hogy legyen esélyed. Nekem a kitűzött célom, hogy meg tudjam csinálni, ne kelljen a futásnál megállni vagy épp a kerékpárról leszállni, mert nem bírom. Ehhez iszonyú mennyiségű edzésre van szükségem, állóképességet kell fejlesztenem, erőt, izmot kell magamra építenem és még jó pár kilogrammot kellene fogynom.

Nem állok rosszul, de…

Tisztában vagyok ezekkel, ezért is járok hetente három alkalommal edzeni és mellette egy-egy futás vagy úszás is be-becsúszik. Fejlődök, ezt érzem, egyre jobban bírom, illetve nem is, egyre nehezebb tréningeket bírok ugyanolyan rosszul. Nem lesz kisebb a fáradtság, ha edzettebb leszek, csak többet tudok megcsinálni, de ez így van jól. Ami viszont ezzel a gondom, hogy nekem kell a változatosság. Minden héten, heti többször edzés, készülés, legyünk őszinték, ebbe masszívan bele lehet fáradni. Nem csak el, bele…

Kitaláltam a tutit!

Miután még hónapok vannak hátra a készülésből, ezért úgy döntöttem, hogy az előző héten a játékra helyezem a hangsúlyt! Keresnem kellett valami új motivációt, és akik követik a blogot, tudják, hogy nekem a legrégebbi szerelmem a labda. Így elmentem barátaimmal és fociztam másfél órát. Aztán két nap múlva más sport következett, „öregfiúk” cimboráimmal vízilabdáztam egy órát. Volt labda, élmény, egymás folyamatos ugratása, röhögés, nagy gólok, ami kell.

A legjobb az egészben

Foci közben nem nagyon álltam meg, folyamatos fordulások, sprintek, védekezés, támadás. Nehéz megmondani mennyit, de nem keveset futottam. Amikor pólózni voltam, le-föl úszkáltunk, mint a meszes, nem egyszer volt, hogy mire felértem a kapuhoz, már kellett is visszafordulni és utolérni a megúszó társat. Elég sokat mozogtam ebben az órában is. Volt itt futás és úszás is, de a legjobb az volt, hogy ebben a két alkalommal egyszer sem jutott eszembe a verseny! Élveztem a játékot és nem azért hajtottam, hogy sikerüljön valami később, hanem a gólért, a csapatért. Szuper volt!

És újra

A vízilabda másnapján lementem edzeni, és habár éreztem minden porcikámat, megdöbbenésemre sokkal jobban ment a tréning! Miután a testem már ordított, hogy „Elég lesz lassan, Bélám!”, tuti, hogy a változás a fejemben történt, mentálisan frissültem fel! Lesz még ilyen „cserés” hetem úgy érzem, mert újjászülettem tőle, most még tisztábban látom a célt, mint korábban! Bízom benne, hogy így is marad!

Hamarosan újra jelentkezem, addig is azt javaslom mindenkinek, ezen a héten legalább egyszer csináljon valami olyat, amit ritkán vagy még soha, indítsa újra a rendszert, hogy a fő feladatok is gördülékenyebben menjenek utána!