Korábban írtam már, a triatlon nem csapatsport! Ettől függetlenül nekem, nekünk, kezdőknek, újrakezdőknek mégis az kell, hogy legyen, hogy sikerüljön. Támogatók nélkül ugyanis nem megy!

Megvolt bennem az elhatározás, jöhet a felkészülés. Aki előrelátó, tudja már korábban, nekem kellett egy hónap, mire megfogalmazódott, hogy az 5i50 versenyre készülés nem csak rajtam múlik. Persze az elszántság, a kitartás, a fogak összeszorítása, önmagam legyőzése, ez mind-mind az én érdemem (lesz), ha sikerül végigmennem a közel négy órás megmérettetésen, de ez még csak hetven, esetleg nyolcvan százalékban járul hozzá a sikerhez.

Az otthoni támogatók

Jelenleg heti három alkalommal edzek és a terveim szerint még egy-két alkalmat megpróbálok beiktatni pár héten belül, fokozatosan. Ez összesen jelenleg három-négy, később öt-hat órát fog elvenni hetente az életemből. A munka fix, abból nem tudok visszavenni, így marad a szabadidő, ebből lehet edzeni menni. De ebben az időszakban vagyok a családommal, barátaimmal, így az ő megértésükre, támogatásukra nagyon nagy szükség van.

Gondolj csak bele, ha minden tréning előtt vagy után rágják a füled, hogy megint edzeni mész ahelyett, hogy ezt meg azt csinálnád, lesz kedved, megmarad a motivációd? Nekem biztos nem maradna. Ellenben a biztató szavakkal, a tizenhatodik izomlázas felnyögés után is a bátorító mosollyal vagy huncutul nevető együttérzéssel. A legnagyobb támogató otthon van!

Egyedül nem megy

Sokan vannak, akik annyira urai testüknek, akaratuknak, hogy elhatározzák és megcsinálják. Vannak ellenben és ide tartozom én is, akiknek kell egy edző, aki ha kell, bátorít: „Na, így tovább, megesszük reggelire az IRONMAN-t!”, ha kell, a büszkeségedet piszkálja fel: „Béla, ez nagyon kevés, szedd már össze magad!”.

Csapatsportokat űztem, mind a vízilabda, mind a foci alkalmával volt tréner, aki irányt szabott, nekem most is kell. Az edző nekem nem csak az az ember, aki megmondja, hogy ma milyen gyakorlatok miatt fogok kúszva kijönni a teremből, hanem aki felismeri, hogy most egyiket vagy épp másikat kell mondja, hogy megcsináljam azt is, amiről magam sem gondoltam volna, hogy sikerül. Nekem egyedül nem megy, kell az ilyen támogatás is.

Ja és a like-ok

Igen, egyértelmű, hogy nem attól fog sikerülni ez a nem kis megmérettetés, hogy meglesz-e az ötszáz like vagy sem, de persze nem kicsit motiválna, ha összehoznátok. Szóval hajrá!

Hamarosan újra jelentkezem egy olyan témával, amiben többségünk király, én magam is minimum császár vagyok: a kifogások.