Azt szokták mondani sportolói berkekben: ami edzés már a hátad mögött van, azt nem veheti el tőled senki, az már a tiéd! No, akkor begyűjtöttem a padlásra ma is huszonkét kilométert, az eddigi legtöbbet, amit group cycling órán tekertem!

Kicsit „kisördögös” volt a mai reggel, mert ezeregy elintéznivalóm van még a csütörtöki műtétem előtt, és gondolkodtam, hogy lehet a mai tekerést meg kellene spórolni, helyette intézkedni! Jelentem sikerült legyőznöm a bal vállam felett ugráló „rossz szellemet”, mert a szívem vitt volna, de segített a tudat, hogy egy szuper tiramisuból a hétvégén vagy ötször sikerült szednem!

A döntés szupernek bizonyult már az elején, látni a sok, hihetetlenül motivált csajszit, akik úgy bírják ezt a tekerés dolgot, amiről én még csak álmodok, de mégis ott vannak, ha esik, ha fúj! Küzdöttem velük, mellettük, úgy éreztem a Kékesre vagy negyvenhatszor kerekeztünk fel, de igazából szerintem nem, mindenesetre kemény volt! Elfáradtam nagyon, a lábaim és a extrém formás hátsóm összes izmát érzem még most is, de ez így jó!

Holnap még egy kör vár rám, aztán szerdán szeretnék eljutni úszni, aztán csütörtökön jöhet a szike! Addig is hajrá!

Béla készül, készüljetek Ti is!

Ha tetszett a cikk, oszd meg bátran! Köszönöm!