Dobogón, tíz nővel szemben tekertem, én ne legyek kemény?!

Volt valami furcsa a group cycling edzőm, Kanczler Gábor, tekintetében ma! Kis dumcsi után megkért, hogy tekerjek mellette fent a dobogón szemben a hölgykoszorúval! Több oka is lehetett erre: fiúk kontra lányok, vagy jobban rám lásson, rendesen dolgozom-e, netán megmutassa azt a motivációs forrást, amit a szemben lévő csajok teljesítménye ad. Így utólag van egy olyan sejtésem, hogy utóbbi lehetett az indíttatás, mindenesetre kiültem mellé, bringa beállít, aztán kezdtünk!

Már az elején, némi bemelegítő kör után elindult a sík terepen, magas pedálfordulattal történő kiállás, azaz amikor felállsz a bringán, és teljes testsúlyodat tartva nagyon gyorsan jár a láb. Miután a tartani való nem még mindig nem csekély, ezt a részt bírom a legkevésbé, de ha visszaülök, mindig plusz ellenállással "büntetem magam", tartva a fordulatszámot. 

Ezek után két hegyet is "megmásztunk", volt egy több mint öt perces nagy ellenállású és alacsonyabb pedálfordulatú hegymenet. Úgy vágtam neki, hogy tekerem, ahogy bírom, aztán meglátjuk, meddig megy! Aztán, amikor már majdnem elsírtam magam, felnéztem, és láttam, hogy a csajok többsége még mosolyog is pedálozás közben! Ez adott erőt és motivációt, így sikerült végigcsinálni! Oltári büszke voltam, de persze ezek még csak az első lépések, de akkor is! Tartom, az apró sikerek is sikerek, óvatosan ugyan, de lehet nekik picit örülni! 

Ezen a group cycling órán tekertem eddig a legtöbbet, 18,7 kilométert, el is fáradtam alaposan, de hihetetlen mosollyal jöttem ki a teremből, és bevallom, a vigyorgás azóta is tart! Köszönöm csajok, köszönöm Gábor!

Béla készül, készüljetek Ti is!

Íme, két videó kedvcsinálónak: