Legutóbbi posztomban arra kértelek titeket, hogy segítsetek eldönteni, mi lenne az 5i50 triatlonverseny után a következő lépés, milyen új célt tűzzek ki magam elé? Sokat gondolkodtam, rágódtam, és végül megszületett a végeredmény! Felemás lett, íme, itt az új célom!
Kicsit hátrébb húzódott a csodás eufória, amit az 5i50 Budapest triatlonverseny teljesítése miatt éreztem, így jöhetnek a száraz tények, adatok, számok! Így teljesítettem objektíven ítélve!
Egyelőre még felfogni próbálom, így azt tudom megosztani veletek, hogy milyen érzések kavarogtak bennem aznap. Így éltem meg az 5i50 Budapest triatlonversenyt!
Eljött a hét! Az a hét, amire tavaly december óta készülök, küzdök, harcolok, és most itt van! Vasárnap életem első triatlonos, és egyben eddigi talán legnehezebb kihívása vár rám, az 5i50 triatlonverseny. Másfél kilométer úszás nyílt vízben, negyven kilométer kerékpár és tíz kilométer futás. Huh!
Nemrég elém került az alábbi két fotó. Tavaly készült, amikor a BEFiTRUN futáson indultam el, illetve annak a céljánál. Ahogy a képen látszik, pont úgy is éreztem magam akkor: euforikus hangulatban, de totálisan kimerülve!
Ha kitűzöl egy célt és eléred, ünnepelsz! Ha komoly erőfeszítésed van benne, akkor még jobban megérdemled a sikert! De mi a helyzet akkor, ha idő előtt érsz el oda, ahova terveztél? Mit csinálj akkor, ha elérted, és nem tudod merre tovább?
Múlt héten írtam nektek, hogy az első igazi erőpróbára készülök. Túl vagyok rajta, nem is akárhogy: siker, tapasztalat, fájdalom és öröm. Ez mind-mind belefért három és fél órába! Íme, a részletek!
Na, most kiderül, hogy hol tartok, most igazán oda kell tennem magam! Vajon sikerül? Mennyire fog megviselni? Íme, az első igazi erőpróba!
