Ma tekertem, több újdonságot is kipróbáltam, imádtam, de majd’ belehaltam!

Közel tizenkilenc kilométeres tekeréssel indítottam meg a mai napot, amivel az eddigi group cycling órákon elért maximális távomat, mondhatni rekordomat sikerült beállítani. Ez már önmagában nem rossz, de az ördög mindig a részletekben lakozik, tudjuk, ugye? Hát akkor íme, a részletek!

Már az elején mondta edzőnk, Kanczler Gábor, hogy lesznek újdonságok is! A sík terepen magas intenzitású (100-as pedálfordulat) tekerést jumpokkal dobtuk még inkább fel. Ez utóbbi esetében megadott ütemig (8, 16, esetenként 32, de ezt én még biztos nem tudom) állva tekersz, tartva a fordulatot, ugyanennyit ülve. Ezt felváltva csinálod 4-8-12 alkalommal. A dologban az a mérhetetlenül gonosz, hogy az állás után visszaülve azt hiszed, hogy kicsit pihenhetsz, de mire levegőhöz jutsz, újra fel kell állni! No, ezek után jött az első innováció a tréningben, minden addigi ütemet, pedálfordulatot és mindent elhagyva tíz másodpercig (érzetre kb. másfél óra) kellett sprintet tekerni, azaz ami a csövön kifér! Ha annyit mondok, hogy itt és ekkor meghaladta a pulzusom a háromszázat, akkor nem hazudok, és tényleg ezt mutatta a mérő (ami nyilván hibás adat, de ettől még így éreztem!)! Illetve ebből következtethettek rá, micsoda buli ez!

Az ezek után lévő két, vagy három hegy már meg sem kottyant a csapatnak, én persze a tüdőm kerestem valahol a földön elgurulva, de iszonyat jó volt! A nyújtás utáni eufóriát és nonstop mosolygást pedig nehéz kihagyni, ha az ember már egyszer „megkósolta”! Próbáljátok ki!

Edzés adatok: 55 perc, átlag pulzus 144, 453 kalória huss!

Nálatok volt ma edzés? Várom a kommenteket! 

Béla készül, készüljetek Ti is!

Ha tetszett a cikk, oszd meg bátran! Köszönöm!