Haladok előre az utamon, próbálok mindent megtenni, hogy felkészüljek életem első triatlonversenyére, az 5i50 Budapestre. Még két hónapom van, július 31-e lesz a nagy nap! Nagyon sok a teendőm még, de egy pillanatra azért csak meg kellene állni és átnézni, hol tartok!
Elég sokat edzek készülve az 5i50 Budapest triatlonversenyre, és nem egyszer érzek elképesztő fáradtságot, míg máskor olyan fitt vagyok, mint régen se! Talán rájöttem, mi a kulcs: a regeneráció!
Kitűztem magam elé két új lépcsőfokot korábban, mint a futótempó növelése és a testsúly csökkentése. Sőt, tettem nektek ígéretet, magamnak fogadalmat, hogy beszámolok az új célok eléréséről. Hát, íme, itt az igazság és a beszámolás pillanata!
Az 5i50 Budapest triatlonverseny, amire készülök, egyik fontos ága a futás. Nekem a legnehezebb részről beszélünk, ami a sorban ráadásul az utolsó. Tíz kilométeres távot kell megtenni másfél kilométer úszás és negyven kilométer tekerést után. De nagyon nem mindegy, hogyan futok, erre kellett…
Fogadalmat tettem nektek az előző cikkemben, és jelentem, egyelőre tartom magam hozzá, akármennyire is nehéz! Vannak dilemmáim, de fogyok, gyorsulok, ha nem is tudom, hogy jól csinálom-e…
Ha kitűzöl egy célt és eléred, ünnepelsz! Ha komoly erőfeszítésed van benne, akkor még jobban megérdemled a sikert! De mi a helyzet akkor, ha idő előtt érsz el oda, ahova terveztél? Mit csinálj akkor, ha elérted, és nem tudod merre tovább?
Múlt héten írtam nektek, hogy az első igazi erőpróbára készülök. Túl vagyok rajta, nem is akárhogy: siker, tapasztalat, fájdalom és öröm. Ez mind-mind belefért három és fél órába! Íme, a részletek!
Amikor lementem először az edzőterembe, több olyan feladat is volt, amit egyszerűen nem tudtam megcsinálni. Ahogy telik az idő, továbbra sem tudom, no nem megcsinálni, hanem tudni, hogy tudom. Értelmetlen? Kifejtem!
Szinte minden alkalommal előjön, akárhogy küzdök, dolgozok, fejlődök, mégis. A kezelésével akadnak gondjaim, vannak ötleteim, praktikáim, de nem mindig működnek. Itt a vége, holtpont!