Egyelőre még felfogni próbálom, így azt tudom megosztani veletek, hogy milyen érzések kavarogtak bennem aznap. Így éltem meg az 5i50 Budapest triatlonversenyt!

Megérkezés, cuccok felkap, bringára rá, irány a depó. Te jó ég, mennyi dolgot kell vinni, és mennyi ember! Osztrák bíró, németül beszélhetek, ez könnyebbség, az angolnál még félreértenék valamit. Azt mondja, nem jöhetek már ki, ha bementem. Pánik egy indul, de én még nem készültem fel, kijönnék. Nem lehet. Mindegy, bemegyek, bringa helye megvan, csomagok helye is, nem lesz itt baj. Csomagok helye memorizál, de a rajtszámom alapján nem téveszthetem el. Átöltözés, majd irány a vízpart. Még nem lehet bemenni, várok. Beszélgetni próbálok, szerencsére két normális sráccal hoz össze a sors, dumálunk, nevetünk. Még nem vagyok ideges. Erre koncentrálok, nem vagyok ideges. Be lehet menni. Bemegyek, nincs neoprén, hideg lesz a víz. Nem is annyira hideg, de mégis, mindegy, bent vagyok. Emberek mindenhol. Már a bringákra nézve is elgondolkodtam, de itt végképp: mit keresek itt? Csupa izom, atletikus sportolók, no meg én. Pocakkal, fecske úszónadrágban. Mindegy, nem ezen múlik, ha már itt vagyok, hajrá. Rolling rajt. Beállok a helyemre, és szépen lassan lépkedünk előre. Ráfordulunk a vízre, mindjárt bemegyünk. Nem vagyok ideges.

Nagyon ideges vagyok! Nem baj, majd vízi mentősen beszaladok. Nevetgélek magamban a rossz poénon. Indulás! Irány a víz. Néhányan előznek, sokakat előzök, úszunk, bóják, ne tévessz irányt! Ráfordultunk, mindjárt kint a vízből. Kint, futás! Átöltöznék, de nincs meg a csomagom! Pedig a helyére tettem! Pánik kettő indul! Segít egy szervező, megvan! Tanulság: 2082 nem egyenlő 2182! Mindegy, átöltöztem, rajtszám felvéve. Pisilek egyet! Rohanok, aztán irány! Végeztem, de hol a rajtszámom? Nincs meg, pedig most vettem fel! Pánik három indul! Önkéntesek, szervezők keresik velem együtt, a wc-ben nincs, oda úton sincs. A pólóm alatt? Igen, ott van, megvan! Indulás!

Bringa kivesz, teker, szurkolnak! Örülök, tekerek! Rengetegen elmennek mellettem, de nem baj. De szép bringák! Megyek, elértem a tíz kilométert, megvan a negyede. Visszafelé elkezdek fáradni. Baj lesz, még nem fáradhatsz! Kicsit visszább váltok! Messze még a vége, ne csináld ezt! Fáj a hátsóm! Nagyon, és egyre jobban! Kicsit állva tekerek! Jobb! Visszafordulunk, most kicsit könnyebb! Megint fordulunk, máris? Igen, ez az utolsó tízes! Beérek, már csak a futás van! Nem fogom bírni! Bírni fogom! Muszáj! Átöltöz, nem kapkod, abból az előbb is majdnem baj lett! Rendben, megvagyok, elindulok!

Inkább lassan futok, kiélvezem, hátha úgy bírni fogom végig! Rengetegen szurkolnak! Ismerős és ismeretlen! A futók közül is hallom, hogy hajrá Béla, ahogy bringa közben is párszor! Furcsa, de boldogság tölt el! Úgy érzem, ebben a lassú tempóban a világ végéig elfutnék! Frissítő állomás, energiaszelet, és minden folyadék, ami csak van! Felfrissültem, futok tovább! Azt érzem, hogy jó a kedvem, és egyre jobb! Fordulás, és már újra a híd lábánál, megyek be a cél felé! Nem, még nem oda! Irányítanak, még egy kör! Indulás, kicsit fáradok! Picit visszább veszek, melegem van! Locsolnak, kérek, tetőtől talpig csurom vizes vagyok! Nem bánom, fordulunk! Már csak a negyede van hátra, hihetetlen, de mindjárt vége! Befordulok a célegyenesbe, ünnepelnek! Nem csak engem, mindenkit! Elképesztő érzés, beérek, ott állok a célban! Ugrok, vége! Beértem, ölelkezés, öröm, érem, fotó! Nem tudok mást mondani, mint, hogy ez zseniális volt! Elképesztően örülök, büszke vagyok, és nem tudok, csak vigyorogni! Küzdelem, öröm, boldogság! Azt hiszem, nekem ez a triatlon, ez a hármas az én triatlonom!