Először sikerült úgy igazán élvezni a futást! Segített a pulzuskontroll, hihetetlen!

Mínusz nyolc fok, de legalább szélcsend fogadott ma a futópályán! Kiszállva az autóból masszívan átfutott az agyamon, hogy mit is keresek itt, de legyőztem a kisördögöt, bemelegítettem, és belevágtam! Egy célom volt, kipróbálni a pulzuskontrollos futást, ennek rendeltem alá mindent, időt, távot. Beállítottam magam átlag 149-150 körüli pulzusra, és konkrétan 50-60 méterenként rákukkantottam az órára, ha kellett lassítottam, ha kellett kicsit gyorsítottam. Öt kilométert mentem így, majd próbaként emeltem a pulzuson egy kilométerre 163-ra. Több tanulságot is sikerült levonnom:

• egyrészt megtaláltam azt a tempót, amivel „ki tudnék futni a világból”, ez a százötven körüli pulzusnál van, de azt látni kell, hogy jelenleg ez egy elég lassú tempót jelent.
• hála a megtalált tempónak, először éreztem azt, hogy élvezem a futást, úgy igazán! Nem akartam meghalni, nem számoltam a köröket, és ha nem lett volna itt-ott jeges a pálya, még a fejem is felemeltem volna, hogy nézelődjek!
• az első öt kilométer után simán volt bennem energia emelni a tempót, és még egy kilométert rátenni, azaz az alaptempón is lehet emelgetni óvatosan, illetve legközelebb kipróbálom, hogy az ötös után többet teszek még rá, meglátjuk mi lesz az eredmény!
• nem fáradtam el! Igen, valóban, hat kilométer után nem is „illik” elfáradni, de magamhoz képest nem voltam annyira készen! Van ebben a pulzuskontrollban valami! (Hamarosan részletesen is írok majd róla!)

Nagyon gondolkodtam reggel, hogy menjek, vagy ne, mert nagyon hideg volt, de nem hogy nem bántam meg, még élveztem is! Örülök, hogy legyőzve önmagam, rávettem a kis testem a futásra, jó döntés volt! No, meg tudjátok az örök mondást: „aki télen fut, tavasszal repülni fog!” Remélem hamarosan elkezdem növeszteni a szárnyakat!

Edzés adatok: 6,05 km, átlag tempó 6:48 perc/km, összesen 41 perc, 694 kalória huss!

Nálatok volt ma edzés, mozgás? Várom a kommentjeiteket!

Béla készül, készüljetek Ti is!