Érdekes futással indítottam a versenyszezont 2017-ben, amit nem úsztam meg szárazon, de utólag jobb is így! Beszámoló!

Még novemberben jött az ötlet, hogy benevezek az év első futóversenyére, a Zúzmara Futófesztivál tíz kilométeres távjára! Akkor jó ötletnek tűnt, aztán ahogy teltek a hetek, és egyre közeledett a nagy nap, masszívan elbizonytalanodtam, sőt a pelenkám is egyre inkább tele lett! Volt a dologban reális megközelítés, mint hogy nincs téli, vagy vízálló futócipőm, illetve tekintve a sérülékenységemet (lásd térd és váll), egy-egy esés komolyabb gondokat is okozhat!

Aztán egy nappal a futóverseny előtt jött egy új megközelítés a fejemben! Mi lenne, ha nem versenynek, hanem kalandnak fognám fel a dolgot, amit kipróbálok, mert miért is ne? Ez sokat segített, cuccot összepakoltam, és elindultam.

Megérkezve a helyszínre profi volt az eligazítás, és így az izgulásom ellenére mindent sikerült könnyen megtalálni, még várni sem kellett sehol sokat. A kis lelkemet melengette, hogy több sorstárssal is találkoztam, akik a blog olvasói, jó volt arcokat is társítani a nevek mellé! Bemelegítés, majd következett a rajt! Itt már éreztem az elszántságot is, nem csak lefutom, de jól fogom lefutni ezt a tíz kilométert. Az elsővel nem volt gond, a második tekintetében kicsit naiv voltam!

Történt ugyanis, hogy elindultunk, nem kevesen egyszerre, és az első kilométeren mindenki, én is, azt gondolta, hogy ügyesen kerülgetve a tócsákat, a hókását és latyakot, ki lehet húzni a dolgot száraz cipővel és lábbal! Ennek okán az első jó pár ilyen helyzetnél előttem megállt rengeteg ember, és kereste a megfelelő ösvényt. No, arra kellett rájönnie mindenkinek, nekem is, hogy ilyen a legtöbb helyen nincs! A második kilométertől már csurom vizes csukában futottam, de valahogy annyira nem zavart a dolog.

A két körben felépített futáson az első öt kilométeren együtt mentünk hóban, tócsákban, sárban az ekkora távot futókkal, majd a második körre csak tízesek maradtunk. Egyrészt ez rengeteg ember mínuszt jelentett, másrészt ekkor kerültünk ki a letakarított aszfaltra, így el lehetett kezdeni az érdemi futást is. Egy-két helyszín volt, ahol az utat felváltotta jeges föld, itt gyorsan gondolkodva kellett a lépéshosszt csökkenteni, hogy ne essünk hatalmasat.

Gyorsabban telt el az idő, mint gondoltam, és már a célnál is voltunk! Sikerült a megfelelő évkezdet, csak ezt kell tovább vinnem! Összességében élveztem a saras, jeges, havas, vizes kihívást, amit a spártai mókák, a terepfutás és a városi, hagyományos futóversenyek fura elegyének érzek, de valószínűleg pont ez adja a dolog báját! Jó eséllyel jövőre is becélozzuk a dolgot!

A futás adatai: 10 km, 1:06 óra, átlag pulzus a maximum 88%-a.

Béla készül, készüljetek Ti is!

És a végére a legjobb szurkoló, akivel nekem is volt lehetőségem pacsizni: