Ilyen még nem volt, de a tegnapi csúcs bringázás utána ma is tekerni voltam! Megérte!

Újfent a bringák közé mentem a napi edzésadagomat letudni, és valahogy úgy éreztem, hogy ma igazán oda tudom tenni majd magam. Valahogy összeálltak a dolgok, és bár az első tekert kör után éreztem, hogy tegnap is itt jártam, de utána az izmaim áldásukat adták az újabb megterhelésre.

Két hegyet másztunk meg, és három extra sprintet is sikerült belecsempészni a group cycling órába. Utóbbi nagyon kemény: hegymenetben voltunk, azaz komoly ellenállással, és állva, tíz másodpercre olyan tempót kellett tekerni, amit csak bírunk, aztán hat másodpercig ülve tartani ezt, aztán kiállva csökkent a fordulatszám a normál hegymenetre. A sprintek alatt sikerült 120-as fordulat fölé is vinnem a mutatót, vele együtt persze a pulzusom is itt érte el a 171-es maximumot.

A rekordom mára a távolságban volt, több mint 22 kilométert bringáztam közel egy óra alatt, beleértve a sprinteket, és a két hegyet is, szóval ez azért, nekem legalábbis, nem rossz! A hab a tortán az alábbi megállapítása a mérő alkalmazásnak!

Juhú, öröm és boldogság, holnap pedig uszoda!

Béla készül, készüljetek Ti is!

Ha tetszett a cikk, oszd meg bátran! Köszönöm!