Többen, akik már csinálták, szóltak előre, de magamnak kellett megtapasztalni, és tényleg! Íme, a legkeményebb edzésem eddig!

Csütörtökön műtöttek, ma hétfő van, azaz összesen négy nap telt el. Egy dolgot tudtam már jó előre, amint ezt az orvos engedi, belekezdek a gyógytornába! Péntekre még pihenőt írtak fel, de szombattól már lehetett mozogni a megadott gyakorlatok alapján. Így kezdtem bele!

Az első alkalom volt a legnehezebb, de folyamatosan lehet haladni. Fájdalomküszöbig kell végezni a feladatokat, azaz akár jobb vagy, akár nem, fájni valamennyire mindig fáj! Egy alkalom húsz perc, azaz napi nyolcvan percet töltök most ezzel az „edzésformával”. A fenti videó óta tizenegy alkalommal (3-4-4 napi eloszlásban) tornáztam, és már sikerült idáig eljutnom!

Azt szűrtem le, és ezt üzenném ezúton minden jelenlegi, vagy jövőbeli sorstársnak, hogy nagyon tudatosan kell építkezni! Ahogy az ember döntő többségében fekszik, netezik, tévézik, könnyen megy az idő, és nem nehéz megfeledkezni a tornáról, pedig nem szabad! Arról nem is beszélve, hogy nekem már a harmadik napon megpróbált felülni a kis ördög a vállamra, hogy három alkalom is elég naponta, nem kell a negyedik, de nem hagytam magam! Fontos, hogy beosszuk magunknak, hogy pl. három óránként torna van, akár be is lehet állítani a telefont, de kihagyni semmiképpen nem szabad!

Ami miatt hasonló a gyógytorna a klasszikus sporthoz, az az eufória! Nehéz, fájdalmas mozgás, de lehet vele haladni, és én konkrétan minden centit megünneplek, amivel jobban be tudom hajlítani a lábam! Ez újfent erőt és motivációt ad, szóval a gyógytorna el is vesz, de közben rengeteget is ad! Csinálni kell tudatosan, keményen, nem feladva, és igenis, nem csak szövegként, meg lesz az eredménye! Meg kell, hogy legyen!

Béla készül, készüljetek Ti is!

Ha tetszett a cikk, oszd meg bátran! Köszönöm!